Voltam már vékonyabb, légiesebb, törékenyebb is, de erősebb, az nem. Még sose voltam ennyire erős, mint most. Régen a hasamon lévő kockák (is) érdekeltek, ma a bicepszem fontosabb. Nem csak azért, mert a karom, főleg így nyáron többet van szem előtt. Cseppet sem. Egyszerűen azért, mert azzal emelem, ölelem és tartom a srácaimat. A ringatáshoz erő is kell. Izomerő és lelkierő egyaránt. Anyaként életbevágóan nagy szükségem van mindkettőre. A mozgás szerelmese lévén rég nem azért akarok tornázni, úszni, jó erőben lenni, mert az esztétikus vagy menő. Ám mára mindennél fontosabb értéke számomra a spotnak, hogy esélyt ad arra, hogy rohanjak velük, hogy felemeljem őket, hogy bírjam a tempót, amit három örökmozgó kisfiú diktál nap, ...

Az, hogy épp ragadozómadár sziluetteket vagdosunk ki a fiúkkal, egy banális véletlen műve. Harmadik napja két hullámos papagáj, Foltos és Csíkos él velünk. 

Az egész úgy indult, hogy meglátogattuk egy madaras barátnőmet, és a fiaim hazafelé annyira lelkesen meséltek a Luluval való találkozásukról a nagypapájuknak, hogy a papa, mikor látogatóba jött, a két dinnye, a kosár barack és a főzni való kukorica mellé hozzácsapott egy fehér kalickát, benne egy égkék és egy napsárga madárral.

Mikor férjemnek meséltem a fiúk lelkesedését Luluért, mindketten megegyeztünk abban, hogy soha, de soha nem tartanánk madarat. Egyfelől az Állatkert is nyomaszt jó ideje, másfelől, minden nap két alkalommal markolok rá a kertben a még ...

Nagyon kevés félelem születik velünk. Az élőlények közül csak a kígyóktól félnénk eredendően, ha már nem cáfolta volna meg ezt is a tudomány. Ha jól emlékszem, két dolog marad az eredeti félelmek listáján: az éles hang és a sötétség. Az evolúció szemüvegén át e két utóbbi kis empátiával érthető, elfogadható.

Minden más iszonyt, viszolygást, félelmet tőlünk meg a haverjaiktól, rossz esetben a társadalomtól tanulják a gyerekeink. Mondok egy példát. Mikor a kis keresztfiam elsős lett, nem volt egy szokványos kisfiú. Nagyon fiús külseje, erős alkata, magassága, és lányos érdeklődése zavart okozott az iskolai környezetében. Anno a képregényhősök és a Jégkorszak helyett a Jégvarázs volt a kedvenc meséje. ...

Ma hét éve fordult fel fenekestül a világ. Az enyém legalábbis. Elsőszülött fiam születésnapját ünnepeljük. A világ legboldogabb hétévese két dologra vágyott nagyon. Egy extrém görkori pályára, és egy hatalmas lóra. Előbbi olyan, de olyan egyszerűnek tűnt… 

A Görzenálban természetesen mind a hárman felcsatoltunk. Fiam egy végighokizott szezon után rutinosan pakolja magára a protektorokat, mi a férjemmel feltűnően szerencsétlenkedünk. A férjem, mint minden valamirevaló kanadai korcsolyázott, én úgy emlékeztem, egyenesen menni és lassulva megállni valamelyest tudok. A magam részéről beismerem, egyértelműen rosszul emlékeztem. Nos, mindketten meglepődtünk, hogy mit (nem) tesz tíz év kihagyás és ámulva bámultuk, mit ...

Egy hete mániákusan virágokat ültetek.

Nem tudom, miért, de minden nap egy nagy tálca virágzó növénnyel érkezem haza, és a tenyerem vízhólyagos a kerti munkától. Ültetek. Folyamatosan. Közben a gondolataim a Dunán időznek. Valamiért nem vitte el őket a sebes áradat. Pedig huszonegy életet elvitt. Örökre.

Mikor ültetek valamit, bármit, ami él, kicsit jobban hallom, és elbírom a saját gondolataimat. 

A személyes világomban béke van, de egy hete mintha szorosabban és a szokottnál is hosszabban ölelném a fiaimat magamhoz esténként, mintha többször hívnám a férjem nap közben, mintha nem hagynám a napi csepp ügyek miatt halogatni a hetek óta tervezett kávézást az öcsémmel. Egy hete mintha jobban óvnám a belső ...

Orsi barátnőm huszonnégy éve kitartóan felhív ezen a napon reggelente, és kaján vigyorral meghirdeti pünkösdi királyságát. Szerencsére sosem hagyná ki. Orsi nyolc nappal később született. Tehát ilyenkor hivatalosan egy évvel öregebb vagyok majd’ egy hétig. Remélem, ez a poén fogatlan, motyogós nagymama éveinkben is velünk lesz. Imádom így kezdeni a szülinapom.

Merthogy ma van a születésnapom. Történetesen a legfontosabb születésnapom, az élet értelme, a  negyvenkettedik. 

Néhány évvel ezelőtt pont ezen a napon felhívott az első nagy szerelmem anyukája. A gyerekszobában ültem, hajtogattam a srácaim kicsi pólóit. Akkor még csak ketten voltak, azóta szerencsére három méretben hajtogatom a még ...

Fotó: pintrest 

A jungiánus teszt tizenhat dobozba pakol minket, a DISK négybe, a horoszkóp tizenkettőbe. Szeretünk egyszerűsíteni. Néha segít.

Na, én meg most elosztom a népet háromba.

Ahogy a fáktól az oxigént, a jóistentől meg a wifit, úgy kapjunk egymástól az energiánkkal. Mármint a pszichéssel. Ha most kihagyom az élményekből szerzett energiadózist (ami azért hatalmas és cseppet sem mellékes), akkor bizonyára mindenki észrevette, hogy egymástól is kapunk bőven, merthogy társas lények (is) vagyunk, és folyamatosan termeljük a lelket erősítő energiát, adjuk, vesszük, felhasználjuk. Képzeljük ezt el ezt az energiadózist úgy, mint egy piros lufit!

Ki ne szeretne piros léggömböket magának? A piros lufi szép, ...

Két hete vagyunk itthon a gyerekekkel. Egy makacs és agresszív vírus tombolt végig közöttük, szorongatta meg mindhárom apró testet. A férjem pont ebben a két hétben utazott el egy sürgős üzleti útra, és így magunk maradtunk a srácokkal, a negyven fok feletti lázukkal, és az elesettséget egyre gyakrabban dühös hisztivé változtató fáradtságukkal. Minden családban megesik az ilyen. Ilyenkor jön ugye a nagycsalád általában, és besegít. Az én családom azonban akármilyen szerető, és támogató, ugyanolyan aktív és elhivatott is egyben. A háziorvos anyukám, felnőtt páciensei között kísértetiesen hasonló járvány tombol, mint ami a mi gyerekorvosunk körül kétszáz kilométerrel arrébb. Az, hogy egy hetven feletti doktornő ...

 Fotó:  Art Streiber  https://www.wired.co.uk/article/whats-driving-elon-musk és https://www.google.co.uk/amp/s/www.dailymail.co.uk/news/article-2244002/amp/Mall-Santa-Claus-fired-rude-grumpy-wouldnt-let-child-sit-lap.html

Kedves Télapó!

Biztosan fáradt vagy ma reggel, ezen az egyetlen, de felülmúlhatatlanul elfoglalt   munkanapodon. Nem is kérek semmit. Inkább csak megköszönnék valamit.

Nem csak azt, hogy hetek óta elég a nevedet és látnoki képességeidet említeni, és máris kipattannak az ágyból a fiúk, vagy rohannak fogat mosni, vagy felveszik a sálat, amit kevésbé szeretnek, mert a rumliban a reggeli rohanásban nem találom a kedvencüket. Ez is menő, de talán ez még csak a motiváló zsarolás egyik enyhébb ...

„Túl hangos a zene? Öreg vagy!” (Aerosmith, ha jól emlékeszem…..)

Azt hiszem, van egy ingerbefogadási szintje és maximuma mindenkinek. Ez extra eltéréseket mutathat, mintha valahogy velünk születne, legyen szó érintésről, hangról, sebességről, társas életről. Én magamat mindig azok közé soroltam, akinek ezekből az ingerekből, úgy általában több kellett. Motoroztam, búvárkodtam, tempós vezetés közben ordított a rock és még sorolhatnám….

Aztán lett három kisfiam. A zenehallgatási szokásaim (is) változtak. Amúgy zenében mára teljesen mindenevő vagyok: Claudio Capeo, Dido, Manu Chao, Tosca, Ektomorf, Guns, Rúzsa Magdi, Of Monsters and Men, Lara Fabian, Tankcsapda, és még hosszan, és totál összevissza ...