Ma hét éve fordult fel fenekestül a világ. Az enyém legalábbis. Elsőszülött fiam születésnapját ünnepeljük. A világ legboldogabb hétévese két dologra vágyott nagyon. Egy extrém görkori pályára, és egy hatalmas lóra. Előbbi olyan, de olyan egyszerűnek tűnt… 

A Görzenálban természetesen mind a hárman felcsatoltunk. Fiam egy végighokizott szezon után rutinosan pakolja magára a protektorokat, mi a férjemmel feltűnően szerencsétlenkedünk. A férjem, mint minden valamirevaló kanadai korcsolyázott, én úgy emlékeztem, egyenesen menni és lassulva megállni valamelyest tudok. A magam részéről beismerem, egyértelműen rosszul emlékeztem. Nos, mindketten meglepődtünk, hogy mit (nem) tesz tíz év kihagyás és ámulva bámultuk, mit ...

Orsi barátnőm huszonnégy éve kitartóan felhív ezen a napon reggelente, és kaján vigyorral meghirdeti pünkösdi királyságát. Szerencsére sosem hagyná ki. Orsi nyolc nappal később született. Tehát ilyenkor hivatalosan egy évvel öregebb vagyok majd’ egy hétig. Remélem, ez a poén fogatlan, motyogós nagymama éveinkben is velünk lesz. Imádom így kezdeni a szülinapom.

Merthogy ma van a születésnapom. Történetesen a legfontosabb születésnapom, az élet értelme, a  negyvenkettedik. 

Néhány évvel ezelőtt pont ezen a napon felhívott az első nagy szerelmem anyukája. A gyerekszobában ültem, hajtogattam a srácaim kicsi pólóit. Akkor még csak ketten voltak, azóta szerencsére három méretben hajtogatom a még ...

 Fotó:  Art Streiber  https://www.wired.co.uk/article/whats-driving-elon-musk és https://www.google.co.uk/amp/s/www.dailymail.co.uk/news/article-2244002/amp/Mall-Santa-Claus-fired-rude-grumpy-wouldnt-let-child-sit-lap.html

Kedves Télapó!

Biztosan fáradt vagy ma reggel, ezen az egyetlen, de felülmúlhatatlanul elfoglalt   munkanapodon. Nem is kérek semmit. Inkább csak megköszönnék valamit.

Nem csak azt, hogy hetek óta elég a nevedet és látnoki képességeidet említeni, és máris kipattannak az ágyból a fiúk, vagy rohannak fogat mosni, vagy felveszik a sálat, amit kevésbé szeretnek, mert a rumliban a reggeli rohanásban nem találom a kedvencüket. Ez is menő, de talán ez még csak a motiváló zsarolás egyik enyhébb ...

Nagyon kevés félelem születik velünk. Az élőlények közül csak a kígyóktól félnénk eredendően, ha már nem cáfolta volna meg ezt is a tudomány. Ha jól emlékszem, két dolog marad az eredeti félelmek listáján: az éles hang és a sötétség. Az evolúció szemüvegén át e két utóbbi kis empátiával érthető, elfogadható.

Minden más iszonyt, viszolygást, félelmet tőlünk meg a haverjaiktól, rossz esetben a társadalomtól tanulják a gyerekeink. Mondok egy példát. Mikor a kis keresztfiam elsős lett, nem volt egy szokványos kisfiú. Nagyon fiús külseje, erős alkata, magassága, és lányos érdeklődése zavart okozott az iskolai környezetében. Anno a képregényhősök és a Jégkorszak helyett a Jégvarázs volt a kedvenc meséje. ...

Egy hete mániákusan virágokat ültetek.

Nem tudom, miért, de minden nap egy nagy tálca virágzó növénnyel érkezem haza, és a tenyerem vízhólyagos a kerti munkától. Ültetek. Folyamatosan. Közben a gondolataim a Dunán időznek. Valamiért nem vitte el őket a sebes áradat. Pedig huszonegy életet elvitt. Örökre.

Mikor ültetek valamit, bármit, ami él, kicsit jobban hallom, és elbírom a saját gondolataimat. 

A személyes világomban béke van, de egy hete mintha szorosabban és a szokottnál is hosszabban ölelném a fiaimat magamhoz esténként, mintha többször hívnám a férjem nap közben, mintha nem hagynám a napi csepp ügyek miatt halogatni a hetek óta tervezett kávézást az öcsémmel. Egy hete mintha jobban óvnám a belső ...

Két hete vagyunk itthon a gyerekekkel. Egy makacs és agresszív vírus tombolt végig közöttük, szorongatta meg mindhárom apró testet. A férjem pont ebben a két hétben utazott el egy sürgős üzleti útra, és így magunk maradtunk a srácokkal, a negyven fok feletti lázukkal, és az elesettséget egyre gyakrabban dühös hisztivé változtató fáradtságukkal. Minden családban megesik az ilyen. Ilyenkor jön ugye a nagycsalád általában, és besegít. Az én családom azonban akármilyen szerető, és támogató, ugyanolyan aktív és elhivatott is egyben. A háziorvos anyukám, felnőtt páciensei között kísértetiesen hasonló járvány tombol, mint ami a mi gyerekorvosunk körül kétszáz kilométerrel arrébb. Az, hogy egy hetven feletti doktornő ...

„Túl hangos a zene? Öreg vagy!” (Aerosmith, ha jól emlékeszem…..)

Azt hiszem, van egy ingerbefogadási szintje és maximuma mindenkinek. Ez extra eltéréseket mutathat, mintha valahogy velünk születne, legyen szó érintésről, hangról, sebességről, társas életről. Én magamat mindig azok közé soroltam, akinek ezekből az ingerekből, úgy általában több kellett. Motoroztam, búvárkodtam, tempós vezetés közben ordított a rock és még sorolhatnám….

Aztán lett három kisfiam. A zenehallgatási szokásaim (is) változtak. Amúgy zenében mára teljesen mindenevő vagyok: Claudio Capeo, Dido, Manu Chao, Tosca, Ektomorf, Guns, Rúzsa Magdi, Of Monsters and Men, Lara Fabian, Tankcsapda, és még hosszan, és totál összevissza ...