A legfontosabbal kezdem. Alapszabály: keress az utolsó hetekre, lehetőleg minden napra szabad nagymamát, nagypapát, bébiszittert, bejárónőt, tesót, barátnőt, bárkit! Anélkül el se kezdd! Nem, nem és nem! Eszedbe se jusson! Ja, hogy úgy jártál, mint mi? Hogy épp dolgoznak, elutaztak, nem érnek rá, és nekik is karácsony van (és mellesleg kezdődik az oviszünet)? Hát, így jártál.

Akkor mi legyen?

1. Hagyj sokkal több időt az egészre, mint ami indokolt lenne! Úgy minimum háromszor annyit!
2. A rumlitűrő szinted emeld a maximumra! Igen, egy háromgyerekes család átlagánál IS jóval magasabbra!
3. Számolj le néhány illúzióval! Nem vagy gyorsabb, mint egy másfél éves! Ő fürgébben pakol ki a dobozból, mint te be. Nem vagy okosabb egy ötévesnél! Pontosan tudja, hogy csak nem AKAROD elővenni a már elpakolt gyurmát, pedig pontosan tudod, hová tetted. Végül pedig, nem vagy kőből, és ha egy hároméves óriás kék szemekkel, seprű hosszúságú szempilláit rebegtetve arra kér, mégis legózz vele, minden észérv ellenére megteszed. Francba a dobozokkal!
4. Használd ki az alkalmat a szelektálásra! Mi éppen egy fele akkora házba költözünk, mint amiben lakunk. Isteni lehetőség! Miért van az embernek tizenöt pulcsija, az internetes tévézés korában két doboz dvd-je, halom bizsuja, és kilenc farmere? Ami nem volt rajtam két évig, az nem is lesz. Ki vele! Erre mondjuk kiváló alkalom a karácsony táján hemzsegő jótékonykodási gyűjtések valamelyike. Megfogadtam, hogy ezentúl, ha egy új dolgot veszek, egytől meg is szabadulok.
5. A babamarketing, és a gyerekbizniszt nem lehet elég korán kivédeni és jobban tesszük, ha be SEM engedjük az életünkbe. Bizonyára észrevettétek, hogy csupa jó szándékból, de haszontalan gyerekcuccok tömkelege cirkulál. Szeretnék beszélgetni – tényleg – valakivel, aki ilyeneket árul, ad el vagy ajándékoz, mint a popsitörlőkendő melegítő, mobil pelenkázó vagy a nyuszimamusz. Jó, ezek nagy részét még az első fiunk születésekor – teljes naivitásból – örömmel vettük, mert fogalmunk sem volt róla, hogy semmi értelmük. A gyerekek fenekét nem törölgetem, hanem nemes egyszerűséggel lemosom, a pelenkázó, mint olyan csak a helyet foglalja, pelenkázni ugyanis bárhol lehet, és a nyuszimamusz tök cuki, de arra ott vannak a plüss állatok, ebben meg jó esetben hasra esik, rossz esetben pofára.
6. Ha találunk a költözés során olyan dobozokat, amelyeket már a kettővel ezelőtti költözéskor SEM nyitottunk ki, nos az már bizonyított, hogy élünk nélküle boldogan. Csak azért érdemes ezúttal mégis belenézni és nem bontatlanul kidobni, mert egyfelől én magam szelektívszemét hívő vagyok, és mindent oda dobok, ahová kell, másfelől egy ilyen doboz mélyéről mégiscsak előkerült az összes bizonyítványom, diplomám, nyelvvizsga papírom, ami azért hátha kell még. (Érts: már három éve is elszúrtam a dobozolást.)
7. Ér lógni! Az időpazarlós aktivitások, mint a séta a karácsonyi vásárban, vagy az utcai forraltborozás, barátnőkkel való vihorászás KÖTELEZŐ!
8. A költöztető – esetünkben az oviból egy ezermester apuka – személye elképesztően fontos! Minden nap jön és több részletben víz, hoz vagy szerel valamit. Szeretném hangsúlyozni az ezermesterség szerepét! Nem mondja, hogy ez a Józsi vagy a Pali dolga, csak egyszerűen megcsinál mindent. Kincs egy ilyen ember! Ez nem egy egyszerű szolgáltatás! A személyes dolgaink, az életterünk, az otthonunkaz, amiről szó van.
9. Ajánlott mantra ezekre a hetekre, hónapokra: Ez csak egy ÁTMENETI állapot! Tudohmmmmmmmm! Egyszer vége lesz! Mondohmmmmmmm! Ép ésszel túlleszünk rajta! Remélehmmmmm! Ja bocs! Akarohmmmmm!
10. A legjobb játék - a papírrepülők mellett – az üres dobozok. Ha elől hagysz egy tucatnyit, a gyerekeid örömmel azonnal kalózok, üregi nyulak lesznek, és lázas bunkerépítésbe kezdenek. Tehát üres dobozt mindenkinek! Ha filceket és festéket is kapnak – bár esélyes, hogy a fal is átszíneződik, de hát úgyis költöztök, nem? – órákig édesen és boldogan játszanak.

+ 1 Ja, és lehet már kaját rendelni! Tudtad? Házhoz is szállítják! Boldog Karácsonyt! :)