Ma hét éve fordult fel fenekestül a világ. Az enyém legalábbis. Elsőszülött fiam születésnapját ünnepeljük. A világ legboldogabb hétévese két dologra vágyott nagyon. Egy extrém görkori pályára, és egy hatalmas lóra. Előbbi olyan, de olyan egyszerűnek tűnt…
A Görzenálban természetesen mind a hárman felcsatoltunk. Fiam egy végighokizott szezon után rutinosan pakolja magára a protektorokat, mi a férjemmel feltűnően szerencsétlenkedünk. A férjem, mint minden valamirevaló kanadai korcsolyázott, én úgy emlékeztem, egyenesen menni és lassulva megállni valamelyest tudok. A magam részéről beismerem, egyértelműen rosszul emlékeztem. Nos, mindketten meglepődtünk, hogy mit (nem) tesz tíz év kihagyás és ámulva bámultuk, mit tesz egy év hoki kölyökként.
Mikor a férjem próbált a teknőben lendületet venni, még olyan bíztatóan indult a mozdulat, de amikor lábával kalimpálva, a maga száz kilójával a földhöz csapódott, már inkább tragikomikus volt minden. Onnan gondolom, hogy nagyon esett, hogy egy empatikus piercinges, tetovált, vérprofi deszkás tinédzser abbahagyta a mutatványt a szomszéd teknőben és megkérdezte, hozzon-e jeget. Hozzon, kértük. Aztán a lesérült férjem a kispadról biztatott, én is próbáljam meg a teknőt, és bár én sose tudtam korcsolyázni, miért is ne próbáltam volna meg? Onnan gondolom, hogy nagyot estem, hogy egy pillanatra úgy éreztem a fenekemet ért nagy erejű ütés következtében a tüdőm a fülemen készül távozni. Férjem sajgó válla fölött kirobbanó röhögésben tört ki, de lássuk be, jogosan, egy bénázó szülőpárt nem lehet komolyan venni. A következő órában száguldozó fiúnkat a pálya széléről bíztatva rájöttem: A szülő dolga nem feltétlenül a példamutatás, bizonyos helyzetekben a lelkes biztatással és a fotózással többre megy a család. Ahogy fél, ép fenekemmel sajgó tomporomat kímélve ülök, felkötött karú férjemre nézek, aki az imént tért vissza a balesetiről, ahol szerencsére kizárták a törést, de megerősítették a zúzódást, be kell vallanom: Az alma tökéletesebb nem is lehetne, viszont a fája ennél messzebbre nem is eshetett volna. Isten éltessen kicsi fiam! Legyél mindenben jobb nálunk!
