Fotó: Art Streiber  https://www.wired.co.uk/article/whats-driving-elon-musk és https://www.google.co.uk/amp/s/www.dailymail.co.uk/news/article-2244002/amp/Mall-Santa-Claus-fired-rude-grumpy-wouldnt-let-child-sit-lap.html

Kedves Télapó!

Biztosan fáradt vagy ma reggel, ezen az egyetlen, de felülmúlhatatlanul elfoglalt  munkanapodon. Nem is kérek semmit. Inkább csak megköszönnék valamit.

Nem csak azt, hogy hetek óta elég a nevedet és látnoki képességeidet említeni, és máris kipattannak az ágyból a fiúk, vagy rohannak fogat mosni, vagy felveszik a sálat, amit kevésbé szeretnek, mert a rumliban a reggeli rohanásban nem találom a kedvencüket. Ez is menő, de talán ez még csak a motiváló zsarolás egyik enyhébb változata, ha vannak egyáltalán elfogadható fokozatai a zsarolásnak.

Nem, most azt a tényt szeretném megköszönni, hogy létezel.

Az elmúlt hetekben egyik kliensem némi szomorúsággal és öniróniával színezett keserűséggel válaszolt, mikor a karrierjéről kérdeztem. Nem a sajátjával volt baja, inkább az én számára naiv félreértelmezésemmel. Mélyérzésű, filozofikus alkatú fiúról van szó, többek között kifejtettük hát a karrier témát is. Szerinte az nem karrier, amikor valaki ugyanazt a munkakört tölti be egész életében. Nos, ha karrier, akkor hát az Elon Musk.

És akkor én Rád gondoltam, kedves Mikulás, hogy micsoda mázli, hogy Te máshogy értelmezted az önmegvalósítást és a karriertervezést, és nem ugyanazokat a motivációs előadókat nézted a Youtue-on, mint mi sokan. 

Mi lenne velünk, ha lélekben már az űrben járnál! A mostani szint is bővelkedik kihívásokban, ha magyarázkodnom kell Rólatok. Tudod, Te, a Nyúl, meg a Jézuska! Komoly meló a hatéves fiammal jól kijönni egy olyan beszélgetésből, mikor azzal szembesít, hogy ha a Jézuska még épp hogy megszületik, és pici baba karácsony napján, mégis hogy cipelte fel apának azt a hatalmas futópadot két éve?!?! A kérdés teljesen jogos. Minden családtag pénztárcájára kiterjedő komoly összefogás és két marcona költöztető ereje kellett hozzá. Ez nem jó válasz, ugye? 

Végül azt válaszoltam, amit magam is hiszek: Ennek a pici babának varázsereje van.

Aztán a Te karrieredről elkalandoztam kicsit.

Tilda nénire gondoltam például, aki a legkisebb fiam bölcsődei gondozója, és akinek olyan mosolya van, amire még én magam is rácsodálkozom minden reggel és viszem magammal a melegét a napi köreimet járva. Harminc éve biztosan a pályán van és ugyanazon a pályán ráadásul. És bár nem példálóznak vele influenszerek, kisfiam hevesen tiltakozik a bölcsiben maradás ellen azokon a napokon, amikor Tilda nagy ritkán szabadságon van, majd egész este hitetlenkedve és legörbülő szájjal ismételgeti már otthon: Ma nem volt Tilda! Ma nem volt Tilda!

Aztán eszembe jutott Marika néni, aki a nagyfiam óvónénje és aki jövőre sajnos nyugdíjba megy. Ám idén még egyértelműen ő nevet a leghangosabban az ovi folyosóján, és akihez képest - bár magam is jónak számítok repülőgép hajtogatásban - sehol sem vagyok ha a szuperszónikus gépmadarait nézem. Az ugró papírbékáiról nem is beszélve. Nevetve ad extra kiflit a legkisebbemnek, aki már otthon is reggelizett és a bölcsiben is fog, mondván, ő kényeztetné kicsit a gyerekeket, mert mi szülők túlneveljük őket. A szülőin olyan szenvedélyes beszédet mondott a gyerekek érdekképviseletében, hogy kár is volt a végén hozzátennie: Én egész életemben óvónő voltam. Tudom, mit beszélek és meg fogom őket védeni, akár Önökkel szemben is!

Aztán ott van Judit néni a mindig türelmes mosolygás földi helytartója, vagy Anna néni, aki pályakezdő és az elmúlt héten pár napot betegség miatt távolt töltött a pillangó csoporttól. Amikor a középső, legerősebb kisfiam meglátta betegségszabadsága utáni első reggelén, nem eresztette. Egész nap puszilgatta és kezét fogva örült a visszatérésének. Csak remélni merem, hogy Anna néni, Hozzád hasonló karriert fog befutni, kedves Mikulás. Szavakban kifejezhetetlen veszteséget jelentene a pályamódosítása a jövő ovisaira nézve. 

És te jó ég! Mi lenne velünk, ha Laci doki készülne a Marsra önmegvalósítani? Vagy Vera néni nem nyitott volna családi napközit? Vagy Móni, a szülésznőm az elmúlt húsz évben nem ugyanazt tette volna egyre nagyobb elhivatottsággal és tiszta szívvel?

És még hány és hány láthatatlan hőst kéne felsorolnom…

Rendben, Elon Musk igazi nagyágyú, de nem nagyobb, mint Te, kedves Mikulás! Pont akkora menő, mint Dorka néni a Cica csoportból, vagy a barátunk kisfiát évek óta kitartóan fejlesztő logopédus. Minden lelkiismeretesen dolgozó és elhivatott ember egyformán fontos.

Kedves motivációs trénerek ideje felfigyelni erre az egyenlőségjelre, mielőtt nagy bajba kerülünk, és mindenki ugyanarról a tíz vezetői pozícióról álmodozik egyre boldogtalanabbul.

Kedves Mikulás! Mindent köszönök és jó pihenést!

Ui: A magam részéről a varázslat az életemben nem is lehetne kézzel foghatóbb. Reggelente joghurtot ken a padlóra, Rudolfot látja szaladni este a város fényei között, és a nyakamba fúrja magát esténként, hogy egyenletes szuszogása engem is álomba ringasson.

Ha már itt tartunk, érdekes lenne utána menni, mi volt előbb. Te vagy a beléd vetett hit. Ennyi idő után nehéz lesz kideríteni. 

.  E