Voltam már vékonyabb, légiesebb, törékenyebb is, de erősebb, az nem. Még sose voltam ennyire erős, mint most. Régen a hasamon lévő kockák (is) érdekeltek, ma a bicepszem fontosabb. Nem csak azért, mert a karom, főleg így nyáron többet van szem előtt. Cseppet sem. Egyszerűen azért, mert azzal emelem, ölelem és tartom a srácaimat. A ringatáshoz erő is kell. Izomerő és lelkierő egyaránt. Anyaként életbevágóan nagy szükségem van mindkettőre. A mozgás szerelmese lévén rég nem azért akarok tornázni, úszni, jó erőben lenni, mert az esztétikus vagy menő. Ám mára mindennél fontosabb értéke számomra a spotnak, hogy esélyt ad arra, hogy rohanjak velük, hogy felemeljem őket, hogy bírjam a tempót, amit három örökmozgó kisfiú diktál nap, mint nap. A mozgás öröm, szabadság, szelepe a bánatnak és semmihez sem hasonlítható én-idő. Anya, mutasd, mennyire erős vagy! – kéri nagyfiam, és én boldogan pózolok amazonanyu szerepében. Szeretem a fotóit, szeretem a világot az ő szemén keresztül látni. Hét éve egy másik bolygón élek. Egy hajdani barátnőm azt mondta, szerinte én anya vagyon a Marson. Sok értelemben valóban távol kerültem a Földtől, és őszintén szólva a világ minden kincséért nem mennék el innen, erről a fiús, zajos, maszatos bolygóról. ❤️ #anyaság