Viszkit mindenkinek!
A pszichológia bukása és az "erős személyiség" diadala
Breaking news!!!! Zimbardo professzor, akit a közvetlen környezete csak Philnek hív, (szerintem) a világ egyik legszerethetőbb és legbölcsebb pszichológusa, mély depresszióba esett. A fél életét a démonok fel- és kiismerésének szentelte, de most magába zuhant. Hiába a világrengető börtönkísérlet, a hétköznapi hősök mítosza, a hite egy jobb világban, korunk és hazánk kedvenc, celebként anekdotázó bűnözője megmondta a tutit: „Szerintem minden pszichológus beteg, és valójában nekik kéne terápia. Valószínűleg annak köszönhető a sikerem, hogy erős egyéniség vagyok.”
Wow.
A professzor évek óta menti, ami menthető. Már ami érték, és ami reményei szerint időtálló. Ilyenek például a férfiak. Ez nekem is szívügyem. Talán mert három fiammal és a férjemmel, és a legrégebbi „barátommal”, az öcsémmel egy fiús világban teltnek és telnek a hétköznapjaim. Visszatérve Zimbardohoz, egyik fő aggálya – sok egyéb mellett-, hogy nincs a fiú gyerekek előtt példakép. A férfi minta olyan nagy hiánycikk a világban, hogy egész mozgalmak és iskolák keresik a választ, hogyan csempésszük vissza a fiúkat, hogyan mentsük meg az erősebb nemet. Nincs kapcsolat című könyvében lázasan keresi a megoldásokat, és hát rossz hírem van, lesz/van min aggódnunk.
Bár jelenkori népmesehősünk azt gondolja a pszichológiáról amit, azért példaképnek tökéletes. A magyar média fényárban úsztatja. Jippi!
Szóval azt hiszem, írok Zimbardonak, hogy ne aggódjon! Bár ő is nyílván egy egyszerű beteg, gyenge ember, de mi itt köszönjük, példakép ügyben jó állunk. Akad megint valaki, aki a csapból is folyik, és akire fel lehet nézni! Eposzi jelzője is van – a viszkis - és épp boldogan sütkérezik a róla szóló mozi premierjét kísérő média reflektorfényében.
Rengeteget ábrándozom, milyen jó is lenne megmutatni őt a fiúknak! Nézzétek, a nemzeti hős! Kit érdekel, a Legyetek jók, ha tudtok unalmas üzenete. Címlap kell, szerepelni kell, és véleményt kell mondani – okoskodni kell! – akkor is, ha történetesen fogalma sincs arról, miről is beszél.
- Gyerekek, ma végre találkozunk egy igazi hőssel! Képzeljétek, könyveket írt, naponta láthatjuk a tévében és most filmet forgattak az életéből!
- Ó, de szuper! Tényleg találkozhatunk vele? Anya, ő is Ninjago?
- Nem, kicsim, még menőbb! Egy büszke bankrabló!
- Azta!! Vegyünk tőle valamit!
- Nézd, most odamehetünk hozzá!
- Aláírhatom a könyvüket? – kérdezi kackiás bajusza alatt magabiztosan mosolyogva.
- Persze! Megtenné?
- Hogyne! – és bátorítóan a gyerekekre kacsint.
- Köszönjük! Milyen kedves ember! Ugye, srácok? Mi? Hogy tényleg ő írta-e a könyvet? Jaj, szívem, ne szemtelenkedj! Tök mindegy ki írta! Ő van a címlapon! Az ötlet a lényeg, állítólag már a majmokat is megtanították írni. Jé! Nézzétek olyan bajuszokat is árul, mint ami neki van. De jó móka! A szörny jelmezeket úgyis kezditek kinőni. Hármat kérünk szépen! Igen, egy egyéves, egy három- és egy ötévesre valót. Ja és a férjemnek is kérek egyet! Szeretném, ha a gyerekeim felnéznénk rá. Azok ott csak nem a híres fekete notesz tökéletes másolatai, amiről már annyit mesélt a tévében!? Abból is kérek néhányat! Tökéletes karácsonyi ajándék lesz.