Itt szeretném megkérni a fiúkat nevelő anyatársaimat, hogy soha semmilyen körülmények között NE tűrjék be a gyerekek pólóját, trikóját az alsónadrágjukba! Egyrészt rettenetesen néz ki, másrészt amikor felnőtt férfiakat látok gatyába tűrt pólóban - mert anya anno mindig betűrte, meg ne fázzon - egy pár ütés erejéig rendre kihagy a szívverésem. (Ez a kisfiúk harisnyájára is vonatkozik!) A fiúk ugyanolyan stílusos öltöztetést kívánnak, mint a lányok! Sőt!

Nem én adok fel valamit, ami épp a kezem ügyébe akad, hanem ő választ aznapra hangulatához illően kéket, pirosat, dinot, traktort, szörnyet, medvét vagy bármi mást. Még szép. Az választ felnőttként, aki gyerekként is választhatott.

Amúgy szeretik a színeket, és meg szeretem, hogy minden színt viselnek. Akár rózsaszínt is. Egészen az óvodáig, onnantól ugyanis a lila és a rózsaszín lányos lesz.

Egyik reggel a lányos színekkel még nem diszkriminatív legkisebben egy rózsaszín póló volt, amit amúgy mindhármukon nagyon szerettem. A középsőm miután alaposan végigmérte, közli, hogy anya, a Benjamin lány. Mire én lelkes védőbeszédbe kezdek egyik kedvenc színemért és utolsó adu ászként felhívom a figyelmét, hogy de hát kicsikém, apának is van rózsaszín inge.

Nyertem! Okos felnőtt. Na erre már nem lehet ellenvetése!

Fiam azonban lassan, és komótosan tömi tovább magába a nutellás kalácsot, fülig maszatosan, égkék szemével rám néz, és azt mondja: Anya, akkor apa is lány.

Ennyi. Nem magyarázkodom tovább. Nyert. Lepuszilgatom róla a Nutellát.