Én vagyok a legszebb. Itt a Marson mindenképp. Na jó, egy versenyzőböl egy nyert, de akkor is! A zsűri számít igazán, nem a versenytársak.

Elnézést, ha valaki nagyképűnek érzi a fenti kijelentést, de ez az igazság. Na, nem az igazi igazság, az én igazságom. Tehát igaz és kész.

Nehéz lehet annak, aki az igazi valóságban akar boldogulni. Nekem ez sosem ment valami jól.

Az igazi igazság szerint, ha jól össze akarom magam hasonlítani, valahol a középmezőnyben kocogok. Az elmúlt öt évben három alkalommal csúszdáztam a hatvan és a nyolcvannyolc kiló között. (Lehet hogy kilencven is volt… már nem mértem magam a végén.) A szerencsés néhány kilót felszedőkkel ellentétben én legkevesebb huszonöt kilókat híztam a várandósságaim alatt. Most épp megint visszaszámol a mérleg. Én pedig leszámolok a nőtársadalom reflektorfényben tündöklő részével: a szülés után két hónappal már dolgozó bugyimodellekkel és az előtte (terhes fotó) és utána (néhány év kőkemény edzést abszolválva) feliratú fotópárral dicsekvő méltán csodált celebekkel (megszülte értsd lefogyta). 

Na és akkor van az én igazságom. 

Orvoshoz mentünk a három kisfiúval, és mivel nagyon szeretjük a dokinkat, vittünk neki a Duna partján gyűjtött kagyló kollekciónkból egy vödörre valót, hogy választhasson kedvére. Csodaszép kagylók voltak ezek Duna illattal, eredeti iszappakolással. Mivel a rendelőben két nő is volt a férfi orvosunkon kívül, a nagyfiam, miután mindenkit megkínált a kis kék, halacskás vödréből, kivett két különlegesen szép csigaházat és megkérdezte, hogy ugyan már mindenki kapott, de a kezében lévő két legszebbet kinek adja? Laci doki javasolta, hogy azt bizony a rendelőben lévő hölgyeknek adja, ne neki, és asszisztensére valamint kolléganőjére sandított bíztatóan. Jómagam is bátorítottam az én ötévesemet, hogy kicsikém, így van, ahogy a doktor bácsi mondja, a legszebbeket a legszebb lányoknak add! Erre felderült a kis arca, és a világ legcsillogóbb szemével ezt mondta:

- Anya, akkor mindkettő a tiéd!

Aznap két aprócska, hófehér csigaházat szorongattam hosszan, hálás szívvel és végtelenül büszkén. Ilyen kincsek teremnek a Marson. Jó itt.