Ma reggel történt valami. Valami, amire biztos, hogy egész életemben emlékezni fogok, és amit talán a legkülönlegesebb kincseim között fogok tartani, nagy becsben, mindig elől tartva.

A három kisfiam adventi naptárába minden éjjel egy kis csokit csempésznek az angyalok. Egyszerre egyet, mert a kis szárnyasok tudják jól, sem a másfél, sem a majdnem négy, sem az öt és fél évesek nem állíthatók még irreális kihívások elé önuralom terén. Az angyali feladatok napi ellátását tehát ketten menedzseljük a férjemmel. Tegnap este ő volt szolgálatban, én korábban feküdtem le. Reggel a srácok indián üvöltésekkel kísérve levetették magukat az emeletes ágyakról és rohantak a földszintre a naptárakhoz. Azonnal tudtam, hogy baj van ...

Forrás:

https://wmn.hu/wmn-life/47822-atmeneti-kilepes-a-klubbol--ezert-erdemes-neha-belelepned-masok-cipojebe

A minap egy régi barátnőmnél töltöttem egy éjszakát, egy vidéki ünnepségre készültünk, és befogadott bennünket a kis lakásába a három fiammal. Nem is akárhogyan. Ő maga aznap éjjel a tesójánál aludt, hogy mi kényelmesen elférjünk. A barátnőm egy másik úton jár épp, nem vállalt gyereket, nagyvilági életet él, rengeteget utazik, és magasról tesz a konvenciókra. Fél kilenckor, amikor én már többnyire alszom, gondolom, ő még javában sminkel. Tisztán emlékszem én is erre az időszakra. Amikor kinyitottam a hűtőjét, elnevettem magam, ahogy megcsapott a múlt, amikor még nekem is több pezsgős- és borosüveg ...

Breaking news!!!! Zimbardo professzor, akit a közvetlen környezete csak Philnek hív, (szerintem) a világ egyik legszerethetőbb és legbölcsebb pszichológusa, mély depresszióba esett. A fél életét a démonok fel- és kiismerésének szentelte, de most magába zuhant. Hiába a világrengető börtönkísérlet, a hétköznapi hősök mítosza, a hite egy jobb világban, korunk és hazánk kedvenc, celebként anekdotázó bűnözője megmondta a tutit: „Szerintem minden pszichológus beteg, és valójában nekik kéne terápia. Valószínűleg annak köszönhető a sikerem, hogy erős egyéniség vagyok.”

Wow.

A professzor évek óta menti, ami menthető. Már ami érték, és ami reményei szerint időtálló. Ilyenek például a férfiak. Ez nekem is ...

Az  egyik leggigantikusabb baromság, amit valaha hallottam, hogy az anyák beszűkülve élnek. Nos, ez pont egy olyan butuska általánosítás, minthogy a kanadaiak favágók, a magyarok gulyáson élnek vagy, hogy a fiúk esetében a fájdalom katonadolog. Néha. Nagyritkán. Talán. Mivel mindig is ódzkodtam a sztereotípiáktól, hadd igazoljam az ellenkezőjét, merthogy az én világom, itt a Marson speciel kinyílt! Azaz, személy szerint ezt a marhaságot kikérem magamnak!

Csodálatos képességekre tettem szert. Íme néhány:

1. Sokkal, de sokkal jobban figyelek. Mindenre. Apró jelekre, hangulatokra, színekre, szagokra. Kerülöm a felületes dolgokat, embereket, helyzeteket. Ha valamit csinálok, abban benne vagyok nyakig. Tudtátok például, hogy az ...

Amióta elkezdődött a metoo ügy, azóta kavarog bennem valami. Azzal kezdem, hogy személyesen nem vagyok érintett, de mint egy nagyobb közösség, egy társadalom tagja, és mint anya, naná, hogy érdekelt vagyok, érintett vagyok egy jobb világban. Mind azok vagyunk. Csendben olvasgatásnál és felháborodásnál több kell most!

Szolidaritás, empátia és összefogás.

Ami hetek óta folyik, az nagyon szomorú. Nem pusztán az érintett férfiak és nők nagy száma miatt, hanem a társadalom és a reflektorfényben álló véleményvezérré avanzsált hírességek és celebek miatt is. Akit sokan meghallanak, az kérem, gondolkodjon el, mielőtt magabiztosan megmondja a tutit. Biztos, hogy tudja azt, azért mert jó színész, vagy mert vele nem történt ...

Én vagyok a legszebb. Itt a Marson mindenképp. Na jó, egy versenyzőböl egy nyert, de akkor is! A zsűri számít igazán, nem a versenytársak.

Elnézést, ha valaki nagyképűnek érzi a fenti kijelentést, de ez az igazság. Na, nem az igazi igazság, az én igazságom. Tehát igaz és kész.

Nehéz lehet annak, aki az igazi valóságban akar boldogulni. Nekem ez sosem ment valami jól.

Az igazi igazság szerint, ha jól össze akarom magam hasonlítani, valahol a középmezőnyben kocogok. Az elmúlt öt évben három alkalommal csúszdáztam a hatvan és a nyolcvannyolc kiló között. (Lehet hogy kilencven is volt… már nem mértem magam a végén.) A szerencsés néhány kilót felszedőkkel ellentétben én legkevesebb huszonöt kilókat híztam a ...

Hogy mi a titok, az nem egyértelmű. Azt hiszem, attól is függ, hány éves az ember. Ötéves fiam szerint az a titok, amit „anya fülébe súgok, ő pedig apáéba”. Szerintem az, amit legalább egy ideig magában tud tartani az ember. Ha már bárki tudja, onnan a lánc végtelen lehet, de minimum visszakanyarodik egyszer. És, hogy ez jó vagy sem, nos az mellékes. Titkot mindennél nehezebb tartani. Ez életkortól független.

Nagyfiam igazán örömét leli abban, hogy cseveghet a felnőttekkel. Harmadik fiamat várva, még nem kürtöltem szét, hogy várandós vagyok, csak a közvetlen barátok tudták, amúgy meg tél volt, és a nagykabátban nyoma sem volt gömbölyödő hasamnak. Gondoltam, majd kitavaszodik, én meg értelemszerűen és büszkén lebukok. ...

Itt szeretném megkérni a fiúkat nevelő anyatársaimat, hogy soha semmilyen körülmények között NE tűrjék be a gyerekek pólóját, trikóját az alsónadrágjukba! Egyrészt rettenetesen néz ki, másrészt amikor felnőtt férfiakat látok gatyába tűrt pólóban - mert anya anno mindig betűrte, meg ne fázzon - egy pár ütés erejéig rendre kihagy a szívverésem. (Ez a kisfiúk harisnyájára is vonatkozik!) A fiúk ugyanolyan stílusos öltöztetést kívánnak, mint a lányok! Sőt!

Nem én adok fel valamit, ami épp a kezem ügyébe akad, hanem ő választ aznapra hangulatához illően kéket, pirosat, dinot, traktort, szörnyet, medvét vagy bármi mást. Még szép. Az választ felnőttként, aki gyerekként is választhatott.

Amúgy szeretik a ...