Bő egy hete töröltem magam a facebook-ról. Új időszámítás kezdődött. Komolyan. És nem csupán kimenekültem, vérszemet kaptam.

Töröltem az okostelefonomról minden zavaró csalit. A közösségi háló fogságából kiszabadulva újabb és újabb ötleteim támadtak, hogyan is nyerhetném vissza belső szabadságomat és addig terhelt pszichés energiáim nagy részét. (Te jó ég! Pedig nem is voltam igazi függő, csak álfüggő!) Na, de takarítani kezdtem. Három lépésben újra jelen lettem az életemben:

1. Töröltem minden magazin, újság és média alkalmazást. (Pedig ezek kiváló időrablók és közben az álinformáltság illúzióját is megadják.)
2. Leszedtem az e-mail fiókjaimat. (Csak a gépemen nézek leveleket reggel és este. (Ezzel az azonnali reakció helyett a kiválóan működő pár órán belül érdemben jelentkezem kényelmét kaptam meg.)
3. Kora estétől kikapcsolom a telefonom, és csak a családom hívását átengedő üzemmódban tartva egyszerű digitális órává és fényképezőgéppé degradálom a nálam amúgy sokkal okosabb telefonomat. (Bocsi, Apple!)

Hogy mit nyertem?

Érdemi időt, nagy dózisban szétáradó kreatív pszichés energiát, és újra ébredő belső szabadságot. És még valamit, a legfontosabbat: valódi jelenlétet az életemben, az életünkben és a gyerekeim életében. Pedig ne higgyétek, hogy eddig gúzsba kötött a kütyüm, vagy behálózott a fész. A még viszonylag normálisan alkalmazók táborában voltam - már ha van ilyen – és volt/van normális evilági életem, kapcsolatrendszerem, családom. Ezek szerencsére kitartóan megvannak.

Szeretnéd tudni, te mennyire rugaszkodtál el? Akkor válaszd ki őszintén a rád leginkább jellemző állítást! (Persze, csak magadban bólogatni is lehet, nem kell rögtön felvállalni az eredményt! Elég ha első lépésben csak nevén nevezed azt, ami van.)

A. A környezetemben lévő digitális cuccokat többet érintem meg, mint a körülöttem élő szeretteimet. (Tegyük fel, hogy még vannak ilyenek. Igen, a kutya és a macska is beleszámít! Nem, a kaméleon, és az óriáspiton nem.)

B. A kütyük és az élő szövet megérintése nagyjából egyensúlyban van. (Oké, az ebook olvasót kiveheted a kütyüsorból! Az én szívem sincs kőből.)

C. A kedvesemmel, kutyámmal, macskámmal, gyerekeimmel bújunk, ölelünk, simogatunk, és messze többet érintem meg őket, mint az összes kütyümet együttesen. (A videójáték egyértelműen kütyünek számít! Az autó természetesen nem. A jármű – jaj, de imádok vezetni! – egy lény. Ergo szerethető, gondoskodást vár, szabadságot és élményt ad. Nem kütyü. Pont.)

Amennyiben az A választ érzed igaznak magadra, nagy bajban vagy! Esélyes, hogy újabb barátot vesztesz el, mert lájkolt, vagy épp mert nem lájkolt valamit. (Azért első lépésben elég, ha csak kicsit sértődsz meg, nem egyből letiltod vagy  - kimondani is szörnyű - nem követed.) Esélyes, hogy az algoritmus csak a hozzád hasonló gondolkodású szingiket, feministákat, nagycsaládosokat, katolikusokat, melegeket, stb. fogja láttatni és így, miközben észre sem veszed, mennyire magányos vagy, felváltva támad rád vagy ki belőled a depresszió és az agresszió. Szépen lassan eltűnsz a saját életedből. Kár érted. Voltak (talán még vannak is…. egy próbát megér!) hús-vér barátaid, de őket fel kéne néha hívni, vagy meglátogatni – igen, tudom, ez macerás – de persze csak akkor tedd meg ha elv(lájk)barátok! (Macsakakaparok veszettül.)

Amennyiben a B választ jelölted meg, reménykeltő helyzetben vagy, és ugyanekkora veszély is leselkedik rád. Egy komolyabb chattelés átránthat a sötét oldalra, de egy barátnőkkel átnevetgélt sütizés (szelfivel akár, ebben megengedő vagyok, ha a napi szelfiadag nem lépi át a kettőt), sörözés a haverokkal (igen, akár be is csekkohatsz a söröző oldalára, egye fene!), megmenthet. Kötéltáncolsz. Jobb, ha tudod.

C válasz esetén, olyan kellemes meglepetésekben lehet részed, mint volt ma nekem a frissen szabadult egykori álfüggőnek. Egy nagyon kedves, régi kollégám, akit emberileg és szakmailag is mindig nagyon sokra tartottam, és akivel évente egy-két alkalommal beszélünk, ma váratlanul felhívott. Örömmel üdvözöltem, mire nagyot sóhajtott és azt mondta: Oké, csak azt akartam tudni, hogy felveszed-e! És majdnem lerakta a telefont nagy megkönnyebülésében. Kiderült, keresett a hálón, és nem talált, és azonnal a legrosszabbra gondolt: Elég okos és előrelátó voltam és időben beállítottam egy ismerőst, aki halálom esetén törölheti a profilomat. De drága vagy! Szeretlek! – szaladt ki a számon, majd nevetve leraktuk a telefont.

Jelentem: Élek! Igazán élek! A jelenemben, az érintéseimben, a vitáimban, a beszélgetéseimben, a szomorúságomban, a nevetéseimben. Érints meg, vagy hívj fel, ha nem hiszed! Itt vagyok. Élek és virulok!